Ezek után nézzük, hogy tudja megoldani a nyári időbeosztást egy klasszikus család – apuka, anyuka, két vakációval terhelt gyerek, legalább egy aktív nagyszülő. Apukának 22 nap szabadsága van, de ebből kettőt már elköltött és ötre karácsonykor lesz szüksége. 22–(2+5)=15 nap. Anyuka közalkalmazott, ezért valamivel több szabadsággal, 26 nappal gazdálkodhat: ő is kivett már két napot és karácsonyra, valamint az őszi szünetre is szüksége lesz valamennyire, mondjuk nyolc napra összesen. Az ő kerete tehát: 26–(2+8)=16 nap. A rendelkezésre álló nagymami nyugdíjas, ellenben porcleválása van a térdén és ennek megfelelően gyermekszórakoztatási célokra csak korlátozottan alkalmazható: mindhárom nyári hónapban egy-egy munkahetet el tud vállalni. Ha a család szeretne legalább két hétig együtt nyaralni, akkor 10-10 napot (hacsak nem az augusztus 20-i csonka hétre időzítik) mindenképpen ugyanakkor kell kivenniük. A nyári vakációból eddig a nagymama tizenöt, a két szülő közösen tíz munkanapot oldott meg; a fennmaradó, körülbelül harmincöt munkanapra apa rááldozza a megmaradt öt, anya a megmaradt hat nap szabadságát – ezt az időt valószínűleg nem együtt, tartalmasan töltik – és még mindig marad huszonpár nap (legkevesebb négy hét), amikor a gyerkőcök felügyelete családi humánerőforrás révén nem megoldható. Ilyenkor jönnek jól a nyári táborok – kinek-kinek ízlése és pénztárcája szerint.

 

Most lássuk a másik versenyzőt: az elvált szülő, akár egyedül van, akár van partnere, eleve két családdal „gazdálkodhat”: a vakáció felét a másik szülőnek kell megoldania. Tehát: az elvált szülők a nyári időmenedzsmentet feleannyi stresszel tudják megoldani – vagy legalábbis ezt súgja a logika. Vagy mégse?

 

Hogy hogyan lehet a nyári szünidőt tartalmasan, szórakoztató módon megoldani és hol van a legjobb kezekben a csemete – erről szól ez a blog.